2. nap, péntek

Zordon Kárpátok

Reggel kinéztem a tetőtéri ablakunkból és mintha csak Ausztriában lennének olyan kép fogadott. Mindenfelé formás faházak, ápolt kertek és a háttérben a meredek hegyoldalt sűrű fenyves borította. A klíma is hasonlít az Alpokhoz, mert hiába volt tegnap kánikula, éjjelre 18 fok alá süllyedt a hőmérséklet. Lesétáltunk reggelizni, és amíg elkészült a hagymás, szalonnás rántottánk körülnéztünk egy kicsit a kertben. Látszott, hogy a tulajdonos nem spórolta ki belőle a pénzt. A panzió mögött végigfutó sebes folyású patak fölé hidakat ácsoltatott, és kis halastavakat is kialakítottak, melyek fölé üveg padlójú szaletlit emeltek, ami alkalmas akár komoly rendezvények megtartására is.

Na, mit együnk?

Tíz körül megjelentek az avataros fiúk is, és amíg kajáltak, megbeszéltük, hogy délelőtt együtt megyünk fel a Gyilkos-tóhoz. A tó, az előző esti felhőszakadás miatt ma nem volt olyan smaragdzöld, mint a falinaptárokon. Inkább mondanám sárgának. Szombat lévén így is sok turista zarándokolt föl. Ezért aztán árus is van szép számmal. Kicsit rondítja a tájat, de azért volt olyan hely, ahonnan sikerült jó fotókat csinálnom.

A tótól lefelé ereszkedve haladunk át a Békás-szoroson, amiről szintén készült jó néhány kép, de ide most azt rakom csak fel, amin a fiúk látszanak, ha már ez az blog címe.

Tomi és a Gyilkos

Az út több helyen beszakadva az elmúlt napok áradásainak következtében. Parkolóhely alig, látogató viszont dögivel, nehezen lehet haladni. Megbeszéltük, hogy belefér az időnkbe, ha felmegyünk még a víztározóhoz, mert a koncert csak este kilenckor kezdődik. Ez a mesterséges tó nemcsak arról hírhedt, hogy elárasztottak vele egy komplett magyar falut 1994-ben, templomostul, emlékművestül, hanem hogy itt van a történelmi Magyarország határa is. Talán ez is közre játszhatott a döntésben, amikor a Ceausescu rezsim ide gátat emeltetett, mert az áramtermelés az biztos nem. Azon a néhány vékony madzagon, (amit egyébként fegyveres ürge véd, hogy ne fotózzák) nem sok kilowatt fér át.

Békás-szorosnál

Délután négy volt, amikor megérkeztünk a koncert színhelyére a VI. EMI táborba, ami egy öt napos rendezvény, többek között ilyen nevekkel, hogy Beatrice, Edda, Piramis és természetesen Avatar. A tábor amolyan kis „Sziget”, rengeteg sátrazó fiatallal, kulturális programokkal és persze büfékkel. A kaja árusok, viszont nem erőltették meg magukat. Nincs túl nagy választék. Úgyis mondhatnám, egyből lehet választani. Rövid töprengés után a babgulyás mellett döntöttünk (8 lej). A szomszéd néni tábláján volt ugyan felírva néhány húsétel, de valójában csak micset árult, ami egy vegyes darálthúsból készült fasírt szerű rúd. Volt egy kürtöskalács sütő is és egy lángosos, aki főtt kukoricával egészítette ki a kínálatát. Szóval, éhen veszni nem lehet és folyékony kenyér is volt minden mennyiségben.

Gátlástalanság jelképe

Körbejártam a tábort, bekukkantottam minden rendezvény sátorba, de az idő csak lassan múlt. Közben sötét felhők gyülekeztek, ahelyett, hogy rockerek tették volna mindezt a színpad előtt. Aztán megjelent a színpadon az Avatar, de még csak a beállásra. Egy ilyen hangszerpróba és erősítő beállítás is élvezetes ám, ahogy belehasít a csendbe Tomi (Avatar, gitár) szólója, vagy amikor Benyó (Avatar, basszus) ujjai végigfutnak a húrokon. Elő is dugják a fejüket a sátraikban punnyadó fiatalok.  Kilencre aztán olyan tömeg gyűlt össze, amilyet álmomban sem képzeltem volna, amikor felcsendült a nyitódal az Ébredj fel! Itt volt egy kis malőr, mert hiába a gondos előkészület, valamiért a szinti nem szólalt meg. Ettől függetlenül a fiúk letolták az egész számot. Aki nem ismeri a dalt, fel sem tűnhetett neki, hogy nem stimmel valami. A második számnál még volt egy kis húrszakadás, de ezután már ment minden, mint a karikacsapás. Péntek 13-a ezzel letudva. Öröm volt látni, ahogy a közönség együtt énekelte a refrént. Az utolsó szám a Határok nélkül, már többek szeméből könnycseppet is kikényszerített. (Gyenge kalózfelvételemet lásd lent.) Bravó srácok, szép munka volt. Később egy helyi rendezőtől tudtam meg, hogy aznap ötezer (!) fizetőnéző volt. Ez nagy szó a mai világban, főleg, hogy ezek az emberek főleg a zene miatt jöttek ide.

Az Edda tíz után kezdett, profin le is nyomták a dalaikat, ahogy ez el is várható tőlük. Éjfél elmúlt már, amikor a zenészek hosszú autókaravánja elhagyta a tábort. Krisznek (Avatar, dob) még tíz órát kell vezetnie hazafelé. Jó utat!